A pajzsmirigy betegségek és az A és D vitamin

Steven Sherman és munkatársai (1999) egy különös eredményről számoltak be. Huszonhét, egy bizonyos bőrrákban szenvedő beteget kezeltek bexaroten-nel, ami egyfajta szintetikus A-vitamin, mert a tapasztalatok szerint bizonyos A-vitamin fajták hatásosak különféle rákok ellen. A kezelés hatására 19 betegnél un. centrális pajzsmirigy alulműködés alakult ki, azaz a bexaroten hatására lecsökkent az agyalapi mirigy TSH kibocsájtása, aminek következtében a pajzsmirigy felére csökkentette a T4 és T3 termelését. Amikor elhagyták a bexaroten-t, a TSH szint visszatért a normál szintre. Az A-vitaminoknak RAR és RXR típusú receptoraik vannak, s a bexaroten szelektíven kötődik az RXR receptorhoz.

Az eredmény azonban nem előzmény nélküli, csak feledésbe merültek a korai tapasztalatok.

Az A-vitamin és a pajzsmirigyhormonok (T3 és T4) közti kapcsolatot már az 1940-es években felismerték. A-vitaminhiányban szenvedő patkányokban nőtt a T3 és T4 szint, A-vitaminnal esetett patkányokban csökkent.(Wolf, 2002).

Samuel Simkins 1947-ben két, súlyos pajzsmirigy túlműködésben szenvedő pácienst kezelt napi 400 ezer, ill. 300 ezer NE A-vitaminnal, amit a kezelés során 100 ezerrel csökkentett. Az első páciensnél már 1 heti kezelés után jelentős javulás történt, s a 14. hét végére a pajzsmirigy mérete is normalizálódott, a betegnek minden túlműködéses tünete rendeződött, s nem is tért vissza annak ellenére, hogy az A-vitamin szedését elhagyta. A második páciens 42 héten át szedett 400, majd 300 ezer NE A-vitamint, és állapota ettől rendeződött, pajzsmirigye normál méretre visszazsugorodott, és az A-vitamin elhagyását követően is tünetmentes maradt (Simkins, 1947).

Simkins beszámolójában számos, mások által közölt esetismertetést foglalt össze. Ezekben 120-200 ezer NE A-vitaminnal kezeltek sikeresen hypertireózisban szenvedőket, de volt olyan beszámoló is, amelyben jóval kisebb dózissal, 2400-25 000 NE A-vitaminnal is sikert értek el.

Simkins mérései szerint a hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy tengely működéséhez A-vitamin szükséges, és a túlműködéses esetekben a vérben nulla mennyiségű A-vitamin volt kimutatható, holott táplálékkal valamennyit mindenki magához vesz. A Simkins által áttekintett szakirodalomban több orvos Lugol oldattal (elemi jód és káliumjodid keveréke) is megtámogatta a kezelést, némelyik beszámoló szerint ez fokozta a hatást, mások nem találtak ilyet.

A szerző tárgyalja a vitamintúladagolás kérdését is, szerinte az említett dózis mellett nem szokott kialakulni, csak ennél jóval nagyobb adagoktól. Cikkéből azonban az nem derült ki, az A-vitaminnak mely típusát alkalmazta, bár sejthető, hogy az állati májban is található retinolról van szó.

Haugen (2004) összefoglalója szerint mind állat, mind humán vizsgálatokban az A-vitamin vérben mért szintje fordítottan aránylik a T3 és T4 hormonok szintjével. Kimondható az a szabály, hogy hipotalamikus és hipofízis szinten A-vitamin hiányában az agy érzéketlenné válik a T3-re és T4-re, s ezért termelődik nagy mennyiségben TSH, ami túlműködteti a pajzsmirigyet. A-vitamin túladagolás esetén viszont pajzsmirigy alulműködés alakul ki.

Ma már tudjuk, hogy két nagy receptor típus van (s ezeken belül további altípusok): az RAR és az RXR. A rákkezelésre számos olyan szintetikus A-vitamin fajtát kifejlesztettek, amelyek szelektíven csak az RXR receptorhoz kötődnek, így az A-vitamin túladagolásos tünetek elkerülhetők. Számos vizsgálati beszámolót ismerünk, amelyben az RXR receptort megcélzó rákterápia mellékhatásaként átmeneti pajzsmirigy alulműködés alakult ki.

Ezek ismeretében én nem tudom a választ, miért nem ezt a barátságos kezelési módot választják pajzsmirigy túlműködés esetén.

Az A-vitamin szükséges a pajzsmirigy normál működéséhez, pl. a jódfelvételt is szabályozza (Zimmermann, 2007). Ezért A-vitaminhiány pajzsmirigy alulműködést eredményezhet, de ugyanígy a túlszedés is ugyanezt okozhatja. Ebből következik, hogy optimalizálni kell(ene) az A-vitaminbevitelt. Egy vizsgálatban négy hónapon át napi 25 ezer NE a-vitamint adtak nőknek, s a vizsgálat végére megemelkedett a T3 termelés és csökkent a TSH (Farhangi és mtsi., 2012).

További megfontolandók

Pajzsmirigyproblémák esetén a másik fontos vitamin a D-vitamin. Szinte az össze pajzsmirigy alulműködésben szenvedőnél D-vitamin hiány mutatható ki (Mackawy és mtsi., 2013). Kiderült, hogy a D-vitamin és az Anti-TPO (autoimmun antitest) szintje fordítottan arányos, azaz minél alacsonyabb a D-vitaminszint, annál magasabb az Anti-TPO szintje, azaz annál intenzívebb az autoimmun folyamat. Nagy dózisú D-vitamin terápiára átlagosan négy hónap alatt 20%-kal csökkent az Anti-TPO szintje (Mazokopakis és mtsi., 2015). Fontos szem előtt tartani, hogy vannak, akikben a D-vitamin rosszul hasznosul. Új vitaminforradalom könyvemben idézek vizsgálatot, amelyben némely hawaii szörfözőben éppen csak elégséges D-vitaminszintet találtak. Önmagában tehát a napozás, vagy a szájon át szedett D-vitamin mennyiségéből nem lehet következtetni a vérszintre.

Az A- és D-vitamin versengenek közös receptorért, ezért ez önmagában elgondolkodtató, hogy mindkét vitamin szerepet játszik a pajzsmirigy betegségekben. Az orvosok még ma is aggódnak a sok D-vitamin és a sok A-vitamin szedése miatt. A sok D-vitamin megemelheti a vérben a kalciumszintet, és fokozhatja a lágyszöveti meszesedést. Ennek ellenszere a K2 vitamin szedése. Az emberi szervezet úgy van kitalálva, hogy a D-vitamin segíti elő a kalcium felszívódását, a K2 vitamin pedig a kalcium csontokba épüléséről gondoskodik, ill. távol tartja az érfaltól a kalciumot.

A másik fontos összefüggés, hogy a D-vitamin "túladagolás" másik oka a relatív A-vitamin hiány. Állatkísérletekben a lágyszöveti meszesedést kivédte a D-vitamin mellé adagolt A-vitamin (Masterjohn, 2007). Az A- és D-vitaminok egymást támogatják a hasznosulásban. Aki csak D-vitamint szed, az tulajdonképpen A-vitaminhiányt okoz magának. Az A-vitamin ezenfelül erősíti a K2-vitamin hatását is, azaz együtt hatásosabban gátolják a lágyszöveti meszesedést.

Elég nagy zűrzavar van az A-vitaminokkal kapcsolatban, aminek az egyik oka, hogy különböző A-vitamin formák eltérően hasznosulnak, továbbá, hogy a "mérgező" dózist a D- és K2-vitaminok kölcsönhatásainak figyelmen kívül hagyásával állapították meg (Oruch és Pryme, 2012).

A különféle formák összehasonlítására dolgozták ki a Retinol Aktivitás Egyenlőséget (RAE). Eszerint

• 1 NE retinol (palmitát vagy acetát) = 0.3 mikrogramm RAE
• 1 NE béta-karotin tabletta formában = 0.15 mcg RAE
• 1 NE béta-karotin táplálékban felvéve = 0.05 mcg RAE

A béta-karotin növényi formája az A-vitaminnak, és ez a forma igen rosszul hasznosul táplálék formában fogyasztva, ezért vegetáriánusok és vegánok igen gyakran komoly A-vitaminhiányban szenvednek.

Az ajánlott napi A-vitamin bevitel 900 mikrogramm RAE, ami megfelel 3000 NE retinolnak, vagy 6000 tablettában szedett béta-karotinnak. Mivel ez a hivatalos ajánlás, és nincs belekalkulálva a D- és K2-vitamin kölcsönhatás, eléggé bizonytalan, ténylegesen mennyi is a szükséges bevitel.

Mindenesetre általános tanács, hogy béta-karotinból nem lehet túladagolni, míg preformált A-vitaminból igen. A szedhető felső limitet 10 ezer NE-ben állapították meg, és sajnos az olcsóbb multivitaminokban preformált formában gyakran található is ennyi. Jobb vitaminokban retinil és béta-karotin kombináció szolgáltatja az A-vitamin bevitelt.

Ellentmondás fedezhető fel a korai vizsgálatok és a mai ajánlások között, hiszen a 40-es években több százezer NE-t adtak, ma meg már 10 ezret is soknak vélnek. Ne feledjük azonban, hogy pajzsmirigy túlműködés esetén A-vitaminhiány volt kimutatható, másrészt a nagy dózist behatárolt ideig szedték a betegek. Akut mérgezésről napi 25 000 NE/testsúly kilogramm esetén figyeltek meg, de 4000 NE/ testsúly kilogramm mennyiség tartós szedése (6-15 hónap) is mérgezéshez vezethet (Oruch és Pryme, 2012).

S aki még nem olvasta a szelénről szóló írásomat, annak melegen ajánlom a figyelmében a szelén fontosságát. Autoimmun Hashimoto esetében napi 200 mikrogramm szelén drámai mértékben volt képes csökkenteni az Anti-TPO szintet (Włochal és mtsi., 2014).

Összefoglaló

Az A-vitamin pajzsmirigyműködésben betöltött szerepével meglepően kevesen foglalkoznak. A pajzsmirigy alulműködésben alapkönyvnek tekintett Kharrazian: Why do I have thyroid symptoms? éppen csak megemlíti, hogy az A-vitamin fontos (melyik vitamin nem az?), vagy a Hedberg-Cook: The complete thyroid health and diet guide meg sem említi az A-vitamint, miközben más vitaminokat tárgyal. Mindeközben az A-vitamin kulcsszerepet tölt be a pajzsmirigy működésében, ezért fontos újragondolnia mindenkinek az A-, D-, K2-vitaminokkal való viszonyát.

Pajzsmirigy alulműködés és szelén

A pajzsmirigy alulműködés a menopauza után a nők 20%-át is érintő alattomos betegség, amely csak akkor jelez, amikor már általában késő. Az esetek 5-10%-a rákos elfajulást is mutathat, a hormonpótlás tökéletlen megoldás, egyszóval jobb megelőzni, mint vele élni. Az utóbbi évek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a szelénnek kitüntetett szerepe van a pajzsmirigy alulműködés kialakulásában.

Pajzsmirigy alulműködés és szelén

Szervezetünkben a pajzsmirigyünk tartalmazza a legtöbb szelént. A szelénnek fontos szerepe van több pajzsmirigy működéssel kapcsolatos enzim termelődésében és funkciójában. Így pl. a glutation peroxidáz, a thioredoxin reduktáz és a iodothyronin deiodináz. Ezek a szelénenzimek antioxidánsként is funkcionálnak és részt vesznek a pajzsmirigyhormonok átalakulási folyamataiban is. Mivel Magyarország szelénhiányos vidéknek tekintendő, az itt termelt növényekben és tenyésztett állatokban alacsony a szelén szintje. Ebből következik, hogy a magyar ember általában szelénhiányos, de mivel ennek csak súlyos esetben van látványos tünete, senki nem foglalkozik vele. A szelén pótlása csökkenti a Hashimoto betegekben a gyulladást, mivel fokozza a glutation peroxidáz és a thioredoxin reduktáz aktivitását és csökkenti a hidrogén peroxid és a lipid hidroperoxidáció szintjét, vagyis védi a pajzsmirigyhormont termelő sejteket saját anyagcseretermékeik káros hatásától (Mazokopakis és Chatzipavlidou, 2007). A szelén hiánya viszont fokozza az oxidációs folyamatokat és ezáltal a gyulladást.

Toulis és mtsi. 2010-ben összefoglalták a szelénpótlás eredményeit és metaanalízis alá vetették az e témában elemezhető vizsgálatokat. Hat vizsgálat eredményeit összefoglalva megállapították, hogy egy vizsgálat kivételével mindegyikben szignifikánsan csökkent az anti-TPO (a thyroid peroxidáz pajzsmirigyhormont előállító enzimmel szemben kialakult autoimmun folyamat jele) szintje a szelén hatására már az első három hónap után is. A tovább is folyó vizsgálatokban 6, 9 és 12 hónap után is további csökkenést tapasztaltak. Minél magasabb volt az anti-TPO szintje (azaz, minél aktívabb volt a Hashimoto betegség), annál látványosabb volt az anti-TPO szintjének csökkenése. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a dohányzóknál gyakran elmaradt a szelénre adott várt javulás. A vizsgálatokban a thyroglobulin elleni antitest szintje általában nem csökkent, bár az egyik vizsgálat ebben az antitestben is szignifikáns csökkenésről számolt be.

A metaanalízisbe 4 vizsgálatot lehetett bevonni, ezek mind kettős vak, placebokontrollos, prospektív (követéses) vizsgálatok voltak. A napi 200 mikrogramm szelén szignifikáns csökkenést eredményezett az anti-TPO szintjében. Duntas és mtsi. pl. 3 hónap után az anti-TPO szintjében átlagosan 46%, hat hónap után 55%-os csökkenést találtak szelénmetionin hatására (Duntas és mtsi., 2003). A szelénpótlásban részesülök háromszor valószínűbben számoltak be közérzet és hangulatjavulásról a harmadik hónap végére.
Más vizsgálatok is azt erősítették meg, hogy a szelénmetionin hatásosabb és biztonságosabb, mint a nátrium szelenit (Na2SeO3).

Lutz Schomburg némi óvatosságra intett azonban a szelénpótlással kapcsolatban, mert több vizsgálat is fokozott 2-es típusú cukorbetegség kockázatot talált a szelént rákmegelőzésként alkalmazó vizsgálatokban. Azonban Schomburg is elismerte, hogy a kockázat nem komoly, hiszen elsősorban a férfiakat érintette (a pajzsmirigy alulműködés elsősorban női betegség), és csak a 30-as BMI fölöttieknél volt szignifikáns a kockázat (Schomburg, 2011). Én is csak a korrektség kedvéért említettem meg, gyakorlatilag aggodalomra nincs ok, ha valaki a napi 200 mikrogramm pótlás nem lépi túl.

Szülés utáni Hashimoto és szelén

Szülés után a nők 3-8%-ban kialakul autoimmun pajzsmirigygyulladás, ami sokszor később elmúlik, de az esetek 40%-ban megmarad. Egy vizsgálatban 150 anti-TPO-ra pozitivitást mutató terhes anyát két csoportra osztottak. Egyik csoport placebót, a másik csoport 12 héten át 200 mikrogramm szelénmetionint kapott. A vizsgálat végére a szelénpótlásban részesültekben szignifikánsan alacsonyabb volt az anti-TPO szintje és a kezelt csoportban 28.6%-nál alakult ki szülés utáni pajzsmirigy alulműködés, míg a placebocsoportban 48.6%-ban (Negro és mtsi., 2007).

Szelén túladagolás

A szelénhiány is, de a túladagolás is lehet probléma. Ez leginkább akkor fordulhat elő, ha pl. a szelénpótlás mellett olyan étrenden élünk, ami sok szelént tartalmaz. A paradió nagyon sok szelént tartalmaz, ebből 2-3 szemnél többet nem jó enni, s aznap a szelénpótlást is kihagyhatjuk. Szelén túladagolásról persze csak akkor beszélhetünk, ha rendszeresen meghaladjuk a napi szükségletet. A túladagoláskor a következő tünetekre figyelhetünk fel: Fokhagyma szagú lehelet, fémes íz a szájban, fehér vízszintes csík a körmön, töredező körmök és haj, hajhullás, kivörösödő arc, fáradékonyság, ingerlékenység, hányinger, hányás. A szelén interakcióba léphet a véralvadás gátlókkal (fokozza a vérzékenységet). Ugyanezért a nem szteroid gyulladásgátlókkal való rendszeres együttszedés ugyancsak vérzékenységet okozhat.

A szelén pótlás természetesen egy lehetséges védőhatás a sok közül. Az interneten sok zavaros teória kering mindennel kapcsolatban, így a Hashimoto pajzsmirigy betegséggel kapcsolatban is. Egy biztos. Szelént csak szelénnel lehet pótolni.

Szendi Gábor összefoglalója az alábbi hivatkozások alapján készült:

Hivatkozások:

• Farhangi MA, Keshavarz SA, Eshraghian M, Ostadrahimi A, Saboor-Yaraghi AA. The effect of vitamin A supplementation on thyroid function in premenopausal women. J Am Coll Nutr. 2012 Aug;31(4):268-74.
• Haugen, BR: The effect of vitamin a, retinoids and retinoid receptors on the hypothalamic-pituitary-thyroid axis. in: Beck-Peccoz, P(ed.): Syndromes of hormone resistance on the hypothalamic-pituitarythyroid axis. KLUWER Academic Publishers, Boston, 2004. pp:149-164.
• Mackawy AM, Al-Ayed BM, Al-Rashidi BM. Vitamin d deficiency and its association with thyroid disease. Int J Health Sci (Qassim). 2013 Nov;7(3):267-75.
• Masterjohn C.: Vitamin D toxicity redefined: vitamin K and the molecular mechanism. Med Hypotheses. 2007;68(5):1026-34.
• Mazokopakis EE, Papadomanolaki MG, Tsekouras KC, Evangelopoulos AD, Kotsiris DA, Tzortzinis AA. Is vitamin D related to pathogenesis and treatment of Hashimoto's thyroiditis? Hell J Nucl Med. 2015 Sep-Dec;18(3):222-7.
• Oruch, R; Pryme, IF. : The biological significance of vitamin A in humans : A review of nutritional aspects and clinical considerations. ScienceJet 2012 ;Volum 1. s. 13-19
• Sherman SI, Gopal J, Haugen BR, Chiu AC, Whaley K, Nowlakha P, Duvic M. Central hypothyroidism associated with retinoid X receptor-selective ligands. N Engl J Med. 1999 Apr 8;340(14):1075-9.
• Simkins S. Use of massive doses of vitamin A in the treatment of hyperthyroidism: a preliminary report. J Clin Endocrinol Metab. 1947 Aug;7(8):574-85.
• Włochal, M; Kucharski, MA; Grzymisławski, M: The effects of vitamins and trace minerals on chronic autoimmune thyroiditis. Journal of Medical Science 2014; 83, 2, 167-172
• Wolf G. The regulation of the thyroid-stimulating hormone of the anterior pituitary gland by thyroid hormone and by 9-cis-retinoic acid. Nutr Rev. 2002 Nov;60(11):374-7.
• Zimmermann MB. Interactions of vitamin A and iodine deficiencies: effects on the pituitary-thyroid axis. Int J Vitam Nutr Res. 2007 May;77(3):236-40.